3.fejezet

Reggeli kompresszió/Compression in the morning

Frida

Tegnap este Becca elég sürgősen elviharzott így lemaradt a hülyülésekről. De az ő baja. Most éppen lustiztam az ágyamba....nem tudtam aludni, de felkelni se jobban. Sydneyvel pedig próbáltam megbarátkozni. Sokkal másabb volt, mint Darwin. Darwin mindig is a nyugodt városnak vélték még a turisták is. Szívesen lennék most ott, nem azért mert, nem jó a lányokkal csupán egy valamit eltitkoltam előlük. Apunak rákja van....és e pillanatok talán az utolsók neki....magam sem tudom és ő se tudja mikor jön el a halál. De nekem kötelességem és apu kívánsága, hogy itt legyek. Amikor felkeresett engem nyár elején Carina meg voltam lepve. Nem gondoltam, hogy a félévi tudatlanság után fel fog hívni. Egy találkozóra beszélt meg velem Sydneybe. Csak, hogy nem engem egyedül hívott el. Daisy, Hermi és Becca is ott volt. Deja vu támadt olyankor. Mintha visszatért volna egy részem mai hiányzott. Carina , megosztotta velünk az ötletét és végül egy hosszas megbeszélés után benevezett minket....mint Pop Remix. A Fairys a múlt homálya. Azért is váltottunk nevet mert, rájöttünk, hogy nem jót tenne ha ez a név csak arra emlékeztetne minket vagy bárki mást, hogy egyszer szét szakadtunk. A Pop Remix tiszta banda név, és az is marad, legalábbis ha nem bomlik fel a banda, akkor igen. De remélem nem kerül erre a sor. Kezdett jobban elnyomni az álom. Először még tágan, majd résnyire de teljesen bezárult a szemem és elaludtam. Viszont abban a pillanatba felébresztett a jó régi órám. Már vagy 11 éves, még anyutól kaptam. Sokan telefonnal de én a jól megszokott órával ébresztem magam. Viszont most nem volt kedvem felkelni...egyáltalán minek is állítottam be az órát? A párna alá dugtam a fejem és hagytam, hogy tovább csörögjön az óra. Igaz az éjjeli szekrényem közvetlenül az ágy mellet volt de én olyan lusta voltam, hogy még arra se voltam hajlandó, hogy kikapcsoljam. Viszont jött a felmentő sereg.

-Mi ez a lárma hajnalok hajnalán?- kiáltozott Carina majd kikapcsolta az órámat mire én a nagy ujjamat felmutattam neki.

-Nem szívesen! Még arra sem vagy hajlandó, hogy kikapcsold a nem messzi lévő órádat? -kiáltozott Carina úgy hogy behangozta az egész szobát. Én csak válaszul jobban bele dugtam a fejem a párnába.

-Gyerünk, kelj fel, már ha egyszer csörgőre állítottad-parancsolt rám Carina.

Én viszont továbbra is szótlanul feküdtem...csak még egy kicsit anyuci. Carina olyan anyáskodó tud lenni néha.

-Oké! Nem hagytál más választást-ezzel a mondatával Carina kiviharzott a szobából.

Én mondom a hallgatás a legjobb fegyver. Nem tudsz semmit kicsikarni az emberből...se rosszat, se jót. Talán ezért tud ilyen idegesítő lenni. Mindegy, a lényeg, hogy nyugodtan aludhatok még vagy fél órát. Vagy 1 órát? Mindegy! És mint derült égből a villámcsapás úgy éreztem, mintha valami hideg fröccsent volna rám mire azonnal felébredtem. Arra kellet ébrednem, hogy a pizsim tövitől hegyig vizes és a szabad területeken a bőröm is. És ekkor megint éreztem a jég hideg folyadékot egyenesen az arcomban. Résnyire de már tudtam, hogy ki a tettes.

-Carina ez mire volt jó?- hergelődtem fel mi közben azon igyekeztem, hogy hullámos szőke hajtincseimet eltávolítsam az arcomból ami a víz hatására oda tapadt.

-Hogy felébredj-szólalt meg flegmán Carina majd kiment a szobából.

Lőttek a lustizos napomnak. Most elsődleges dolog, fel vennem egy remélhetőleg száraz ruhát aztán a hajamat megszárítani. Rögtön kimásztam az ágyamból és vacogva mentem be a fürdőszobába. Kicsi de nem is kell nagynak lennie, hisz úgy is egyikünk használja, vagyis a szabályba ez van. És ki írta a szabályt? Ne essen meglepetésre a mi drága Beccánk írta akinél fontos, hogy rend legyen és a használat is azonos, se több, se kevesebb. Mielőtt elhagytam volna a szobámat kivettem magamnak a szekrényből ruhát. Egy lenge stílusú póló aminek válltól kezdődik a ruha, piros póló volt, szaggatott csöves nadrág végül. Nem szeretek nagyon lányosan öltözni, én ezeket a lazább stílusú ruháknak hiszek. Végül a hajamat szárító segítségével megszárítottam ám de, koránt sem maradt meg az intim göndör hajam. Igen én nem rendes göndör vagyok. Csupán ez a haj jobban megtetszett, különben kisimított hajjal eléggé rémisztő látvány vagyok. Legalább is az én szemembe. Igen a lányok ezzel is huzakodtak, amikor újra találkoztunk. Azt mondták, hogy nem rossz de szerintük simítva az igazi. Mindenkinek más az ízlése, nekik az tetszik nekem meg ez. Még szerencse, hogy magammal hoztam a göndörítőmet, néhány percen belül újra göndör leszek. Ahogy a tükörbe néztem magam. Azok az enyhén hullámos tincsek azt jelezték, hogy hamarosan feladják a szolgálatot. Nem tetszett a látvány....ráadásul ezzel a hajjal még szőkébbnek nézek ki. Nem akarom, hogy le festett szőkézenek. Ezért is göndörítettem be. Egy ok. Ne értsétek félre, én természetes szőke vagyok de nem az a piszkos szőke, hanem a rendes tejszínű szőke. Akik ilyen szőke hajról álmodnak azok megvesznének egy ilyen hajért. De én nem. Én csak undorodok tőle. Még egy csúnya fintort is vágtam az arcomra, majd előkerestem a fürdői fiókba a göndörítőmet mai meg is lett. Amilyen gyorsan csak tudtam begöndörítettem a hajam, hogy visszaálljon a rendes alakzatába. Sokak szerint a mindennapi hajápolás elengedhetetlen. Én viszont hetente egyszer mosom meg. Ugyan is én nem szeretem túl göndörön se, ezért esténként csinálom meg, hogy holnapra elaludjam és nem az nagyon göndör hajam legyen. De most reggel van....sajnos. A konyhába vettem az irányt, ahol Carina köntösbe itta a teáját, közbe magazint olvasott az asztalnál. Én a láthatatlan ajtó szélébe bele kopogtam. Carian egyből felfigyelt a jelenlétemre. Arcát megvilágította nap első sugarai, amik eddig nem nagyon voltak elmondhatóak.

-Bocs a locsolásért-nézett rám megtört tekintetével Carina.

-Felejtsük el-legyintettem neki egyet majd a maradék kávé ami ott volt öntöttem magamnak, tej és cukor kíséretébe.

-Hogy bírod meginni azt a vackot? -nézett rám Carina ahogy belekortyolok a kávémba.

Én leültem a székbe, és farkas szemmel néztem rá.

-Frissítő hatású-válaszoltam egyszerűen neki.

-Tele koffeinnel- válaszolt vissza Carina nekem viszont erőm nem volt egy újabb vitához ezért mintha nem is hallottam volna.

-Sziasztok csajok- kóválygott be Hermi a konyhába, hajába kapaszkodva bal kezével. A pultra nézett, ahol még a megmaradt süti volt, amit tegnap előtt sütött Carina.

-Meglehet enni?- mutatott a sütire Hermi.

-Fogyaszd egészséggel!- válaszolt vissza egyszerűen Carina.

Hermi a hűtőbe kutatott és meg is találta, amit kereset. Egy pohár tejjel és a sütivel ült le közénk.

-Másnaposnak érzem magam közbe még egy vodkát sem ittam-túrt bele barna tincsibe Hermine.

-Rólam viszont gondoskodott valaki, hogy ne legyek az- tanulmányoztam a körmeim mi közbe ezt mondtam.

-Jé, most veszem észre, hogy most jobban be van göndörülve a hajad-nézett rám álmos szemekkel Hermi.

-Igen, ez a nőszemély...-mutattam a csendben olvasgató Carinára-...leöntött hideg vízzel még hozzá az ágyamban.

-Te nem kapcsoltad ki az órádat- válaszolta nyugodtan Carina.

-De az nem jogosít fel arra...-de nem tudtam befejezni, mert egy újabb ébredezőnk jött be a konyhába.

-Sziasztok-szakított félbe Becca.

Már Becca át volt öltözve egy kötött laza pulóver és egy rózsaszín szoknya. Becca Hermivel szembe ült le.

-Figyuzatok, bocs, hogy tegnap olyan sietősen elrohantam-nézett végig rajtunk Becca.

-Semmi gond, biztos jó indokod volt rá-válaszoltam kedvesen Beckynek.

-Különben is, nem maradtál le semmiről, egy kicsit hülyültünk aztán pedig eltettünk minket mára- mesélte el a történteket Hermi.

-Amúgy ma mi a program?- kíváncsiskodott Becca.

-Ha fel kell az utolsó leányzó, akkor közösen megdumálhatjuk-javasolta(utasította) Carina közbe tekintetét le nem vette az újságról.

-Oké- helyezkedett el kényelmesebben Becca.

-Hogyhogy ilyen friss vagy?- tudakoltam.

-Ohh, már 2 órája fenn vagyok, én hozzá vagyok szokva a korán keléshez- válaszolt lelkesen Becca.

-Akkor te egészen jól tűröd- állapította meg Hermi aki egyet kortyolt a tejéből.

-Már meg reggeliztem és letusoltam, és mint látjátok fel is öltöztem- simította végig ruháját.

-Minek öltöztél ki ennyire?- faggattam tovább Beccát.

-Csinosnak kell mindig kinéznie az embernek, akár otthon, akár utcán- válaszolta Becca úgy mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Hát tutira nem a világ legtermészetesebb dolga. Oké, most megkérdezitek akkor én miért vagyok felöltözve....ki a sors a vásárlába? Hát én...néhány perc és indulok is. Az órára pillantottam.10:30...igen néhány perc és tényleg mehettek.

-Ez a Daisy meddig alszik?- csapta le bögréjét Carina.

-Sokat tud ám aludni- jegyezte meg Hermi majd Carina szigorú tekintetével szembe elbizonytalanodott- Vagy nem.

-Daisy 10-kor mindig fel szokott lenni. Engem nem érdekel! Megnézem mi van vele?- állt föl helyéről Carina.

Igen, Carina Daisyért aggódik a legtöbbet, mivel ő a legfiatalabb a csapatban. Ez az egyik ok. A másik ok ő a legjobb barátnője hiába mondja, hogy mind a 4-ünket szeret nyilvánvaló dolog, hogy még is Daisyt tartja legjobb barátnőnek.

-Lányok!- kiáltott föl Carina.

Mi azonnal reagáltunk és egyenesen Daisy szobájába vettük az utat.

-Mi az eltűnt Daisy? -rohamozta meg Hermi Carinát.

-Nem!- fordult felénk Carina-Daisy beteg!

-Nem vagyok beteg-szólt vissza az ágyban fekvő Daisy, akinek eltorzult hangja a nátha tehette valószínűleg tönkre, majd felült- Csak bal lábbal keltem föl!

-Igen, én meg Angelina Jolie vagyok-mutatott magára Hermi gúnyosan.

-Elviszlek orvoshoz-jelentette ki Carina.

-Nem kell orvos -ellenezte az ötletet Daisy.

-De ha beteg vagy. Muszáj menned ne, hogy a végén miattad kellene vissza mondani az X-factort- jegyeztem meg majd Daisy szemét mélyesztette az enyémbe. Daisy égkék szeme koránt sem hasonlított az én barna szememre.

-Oké!- adta be derekát Daisy majd behuppant meg semmisítően az ágyba.

Oké...most nekem vásárolnom is kell kaját és gyógyszert is. Klassz...de mai a fontosabb Daisy. Ha beteg az nekünk se kedvezz...mint egy bandánál ha az egyik fél lebetegszik akkor nem tudnak találni olyat aki pótolhatná. És sajnos az X-Factor nem olyan amit halasztgathattunk mint a énekesek, énekesnők a koncertjeiket.